Mint az élet minden területén, zenében, filmezésben, úgy a fotózásban is megtalálhatók a kezdők és az amatőrök. Ezzel nincs semmi probléma, mindenki volt kezdő, valahonnan el kellett indulni, senki nem úgy születik, hogy az adott dologban mindent tud, hanem menet közben szedi magára a tudást, és megválik attól, ami felesleges. Legalábbis jó esetben. Szubjektív álláspontom kifejtése következik.
Miről ismerni fel a kókler fotóst?
Kezdjük ezt a bejegyzést egy idézettel Pablo Picasso-tól:
Tanuld meg a szabályokat, mint egy profi, hogy aztán úgy szeghesd meg őket, mint egy művész.
A fotózás érzelmi oldala
A fotózásnak két oldala van. Egy technikai (erről írok egy több részből álló sorozatot a későbbiekben) és egy lelki, érzelmi oldala. A technikai dolgokat meg lehet tanulni, mint a fényképezőgép kezelése, a beállítások hatása a végeredményre, vagy a komponálás szabályait.
Vizsga után
Mit mondjak? Mivel is kezdjem?
Egy év. Ennyi időre foglalt le az OKJ-s Fotográfus és fotótermék-kereskedő képzés. Túl vagyok a vizsgán, aminek egyes részei nyögvenyelősen mentek, de ez az én saram, nem fordítottam elég időt a felkészülésre, nem ismételtem át elégszer az anyagot úgy, hogy álmomból felkelve is el tudjam mondani a tételeket. És persze izgultam is, mint állat.
Utolsó kommentek