Fotós

Mit mondjak? Mivel is kezdjem?

Egy év. Ennyi időre foglalt le az OKJ-s Fotográfus és fotótermék-kereskedő képzés. Túl vagyok a vizsgán, aminek egyes részei nyögvenyelősen mentek, de ez az én saram, nem fordítottam elég időt a felkészülésre, nem ismételtem át elégszer az anyagot úgy, hogy álmomból felkelve is el tudjam mondani a tételeket. És persze izgultam is, mint állat.

A vizsgára való felkészülés részét képezte a művészettörténet, a fotótörténet, a fotóelmélet és a vállalkozástan is. Emellett portfóliót és vizsgaremek képeket is kellett készíteni, amit a vizsgaelnök átnézett, és kritikákat fogalmazott meg velük kapcsolatban. És bizony nagyon komoly kritikát kaptam a vizsgaremek képeimre, hozzáteszem, jogosan, mert azok valóban messze vannak a streetfotó kategóriától. Azok pusztán az utcai kép fogalmát merítik ki. A portfóliómra viszont jó kritikát kaptam az elnök úrtól. Igyekszem tanulni a kritikákból, és kijavítani a hibákat. Szerintem szükség van a kritikákra, mert attól, hogy nekem egy saját kép tetszik, még nem lesz jó. Teljesen más dolog, amikor egy szakmailag magasan képzett, tapasztalt fotográfus fogalmazza meg a kritikáját az ember képeivel kapcsolatban, mint amikor az ismerősök, barátok mondják el a véleményüket a képeimről. Ugyanazon a fotón mást fog észrevenni egy szakmabeli, és mást egy barát, ismerős, rokon, vagy kolléga.

Az egyik legnehezebb feladat az volt, hogy kiválogassam a képeket a portfóliómhoz, és ehhez nem féltem tanácsot kérni a barátaimtól, ismerőseimtől, a végső döntés az enyém volt, mit teszek bele, és mit hagyok ki. Tíz témában három-három képet kellett kiválasztani. A vizsgaremek képek kiválasztása még nehezebb volt, ott egy témát kellett választani, és ahhoz kellett három képet választani, ami szintén nehéz volt, plusz prezentációt is kellett készíteni, amit kinyomtatva is be kellett adni. Az elnök fogta a fejét a vizsgaremek képeim láttán, pláne, amikor elolvasta a prezentáció szövegét is mellé. Önmagában a kihívás nem elég indok egy téma mellett, hogy az ember lefotózza, azt végig is kell gondolni, hogyan, s miként tudom a legjobban megcsinálni úgy, hogy az mindenki számára egyértelmű üzenetet közvetítsen, és nyilvánvaló legyen, mi a fotó témája.

Az OKJ-s képzés jó dolog is tud lenni, lehet fejlődni, tanulni, ha valaki akar, viszont az embernek kell a legtöbbet megtennie magáért, hogy új dolgokat tanuljon. Főleg, ha valaki teljesen kezdőként áll neki fotózást tanulni. Múltkor ajánlottam pár könyvet, amikből jó néhány dolgot meg lehet tanulni a fotózás kapcsán. Csak rá kell szánni az időt. Ez az egyik legfontosabb dolog. Az idő.

Mint korábbi bejegyzésemben írtam, fontos, hogy ismerjük meg a fényképezőgépünket, a komponálás szabályait, és gyakoroljunk, gyakoroljunk, gyakoroljunk. Másként nem megy. Ehhez időre van szükség, és türelemre. Tudás, türelem és rengeteg gyakorlás tesz valakit jobbá abban, amit csinál, nem pedig a technika. De erről is írtam már korábban, szóval ugorjuk át.

Attól, hogy OKJ-s Fotográfus és fotótermék-kereskedő végzettséget szereztem, még nem lettem profi fotós, ahhoz ennél több kell. Sokkal több. Tudatosság, odafigyelés és gyakorlás. Sok gyakorlás. Az OKJ rendszere megszűnik, átalakul, úgyhogy ilyen formában a későbbiekben már nem lehet fotográfus képzést tanulni. És különben is: Nem a papírtól lesz valaki profi fotós. Ez csak azt jelenti, hogy végezhetek ilyen üzletszerű tevékenységet. Ha akarok.

Az elmúlt egy év alatt szembesültem azzal, hogy ez mennyire rövid idő, és milyen sok hiányossága is van a rendszernek. De nem én voltam az egyetlen. A képzés ideje alatt sok olyan dolog kimaradt, ami egy kezdőnek támpontot adhat arra vonatkozóan, hogyan tud jobb képeket készíteni. És jó alapok nélkül nem lehet tovább építkezni, csak akkor, ha valaki folyamatosan képzi magát. Voltak témák, amik egyáltalán nem kerültek szóba, hogy mire kell figyelni, mik a jellegzetességei, voltak, amikkel csak érintőlegesen foglalkoztunk. Úgyhogy a sikeres vizsga ellenére van még mit bepótolni, vannak rések, amiket be kell tömni a fejlődés és a biztos alapok érdekében.

Tény: A technika fejlődik. Jelenleg a MILC gépek fejlődnek rohamtempóban, a legtöbb újdonság ebben a szegmensben jelenik meg. Viszont tisztában kell lenni azzal, hogy az újonnan bevezetett szolgáltatások pusztán kibővítik a lehetőségeinket, ám nem oldják meg helyettünk a fotózást, azt továbbra is mi csináljuk. Nem a technika. Észben tartva, és alkalmazva az adott témára vonatkozó szabályokat, figyelve a részletekre, és legfőképp arra, hogyan, s miként akarjuk megmutatni az adott dolgot egy fotón. De ez már egy másik bejegyzés témája lesz. Valamikor…

Tudtam-e fejlődni az elmúlt egy évben? Igen. Határozottan. Vannak-e olyanok, akik nálam jobban fejlődtek? Igen. Viszont ez nem zavar. Nem másokhoz kell viszonyítanom magam, nem másoknál kell jobbnak lennem, hanem magamnál, és ezért csak én tudok tenni. Ezt úgy tudom megtenni, hogy folytatom a tanulást a magam örömére. Továbbra is képzeni fogom magam, vásárolni fogok még olyan könyveket, amik a fotózással foglalkoznak, esetleg külön valamelyik ágával. Megnézem a nálam magasabb szinten lévő ember fotóját, és próbálok belőle tanulni, megkérdezem, hogyan, s miként készítette az adott képet. És gyakorlok. Szorgalmasan. Kipróbálom az elképzeléseimet, hogyan tudom azokat megvalósítani. A jövőben is törekedni fogok arra, hogy egy-egy képet a lehető legjobban készítsek el.

Sokan kérdezték tőlem, mi volt a célom, amikor belevágtam az OKJ-s fotográfus képzésbe? A válaszom mindig ugyanaz volt: A fejlődés, a magasabb szint elérése, jobb, minőségibb képek készítése. Hogy később csak és kizárólag fotózásból fogok-e élni? Jelenleg erre nem tudom a választ. Még.

Egy saját vállalkozáshoz minden téren fejlődnöm kell, a belépőszintű gépemet és objektíveimet le kell cserélnem magasabb kategóriájúra, ami nem olcsó mulatság, és egyéb eszközöket kell beszereznem, attól függően, milyen szolgáltatásokat kívánok nyújtani.

A lényeg, hogy sikerült a vizsgám, ami azt jelenti, hogy megtanultam azokat az alapokat, amik a fotózás esetében elengedhetetlenek, és tudom alkalmazni a szükséges dolgokat témától függően. Ez a bizonyítvány egyébként olyan, mint a jogosítvány. Mindössze azt tanúsítja, hogy megfeleltem a követelményeknek, de nem ettől leszek profi fotós. Fogalmazzunk úgy, hogy most már a fotózáshoz értő személy vagyok. Ahogy a jogosítvány megszerzése is csak azt jelenti, hogy az illető személy tudja a KRESZ-t, és képes az adott kategóriába tartozó járműveket vezetni, de nem ettől lesz autóversenyző.