Fotós

„A kritika nem más, mint az élet iskolája.” – Benjamin Franklin

Ebben a bejegyzésben egy fontos témát szeretnék körüljárni. Nevezetesen a negatív kritikák és vélemények kezelését. Teljesen természetes, hogy amikor az ember valamilyen nyilvános felületen megosztja a képeit, legyen az egy fórum, egy blogbejegyzés, a közösségi média, akkor az emberek kialakítják a képekkel kapcsolatban a véleményüket.

Viszont az már más kérdés, ki és hogyan fogalmazza meg a véleményét, a kritikáját és ezt az ember hogyan kezeli le. Természetesen nem kell minden kritikát és véleményt figyelembe venni, meg kell látni, mi az, ami konstruktív és építő jellegű, ami segíti az ember fejlődését.

A kritikának és a véleménynek két fajtája van:

A konstruktív, ami elismeri a teljesítményt, viszont rámutat a hiányosságokra, a hibákra, ugyanakkor megoldási javaslattal is él, mire érdemes odafigyelni a jobb végeredmény érdekében. Célja az ösztönzés, hogy az ember időt és energiát fordítson a tanulásra, a gyakorlásra, ezzel fejlesztve önmagát. Az ilyen kritika vagy vélemény segít az embernek a korlátai lebontásában, kerüli a személyeskedést, nyelvezete udvarias, érvelése logikusan felépített. Például:

Kedves Példa Béla! Jó az elgondolás, látom, hogy a táj szépségét akartad megörökíteni. Ilyenkor érdemes végiggondolni, mennyire akarod a tájat hangsúlyozni és ennek megfelelően a horizontot eltolni a megfelelő irányba, nem mindig jó, ha a horizont pontosan középen van. Az égboltot akkor érdemes a képre komponálni, ha látványos felhők láthatóak rajta, ezáltal ad valami pluszt a képhez. Tájfotónál érdemes az aranyóra idejére időzíteni a fotózást, mert a melegebb fények más hangulatot adnak a tájnak és a képnek. Ha van valamilyen út, azt érdemes belekomponálni a képbe vezetővonalként a kép főtémája felé. Szép fényeket, örömteli alkotást kívánok!

A destruktív kritika a fent vázolt konstruktív kritikával ellentétes módon működik. Nem ismeri el a teljesítményt, leszólja az ember erőfeszítéseit, csak a hibákat, a hiányosságokat emeli ki, nem él megoldási javaslattal. Célja, hogy az ember kedvét elvegye az adott tevékenységtől. Nincs ösztönzés, nem segíti a fejlődést, a korlátokat és az akadályokat felnagyítja. Az ilyen kritikának, véleménynek az érvelése gyakran hibás, sokszor nincs logikája. A nyelvezete durva, esetenként vulgáris, a hangvétele személyeskedő, agresszív és támadó. Sok esetben az ilyen megnyilvánulás nem több egyszerű trollkodásnál. Például:

Mi ez a borzalom? Ez a kép egy fos! Nem tudsz komponálni! Azonnal dobd el messzire a fényképezőgépet, mert egy tehetségtelen kókler vagy!

Vannak helyzetek, amikor nehéz felmérni, egy vélemény, kritika melyik kategóriába tartozik. A legfontosabb dolog, hogy ne érzelemből és ne indulatból reagáljunk a kritikákra és a véleményekre. Amikor kritikát kapunk, legyünk figyelmesek, gondoljuk végig a mondandóját, értsük meg a lényegét, csak ezek után reagáljunk rá érdemben. Nem biztos, hogy a negatív kritikát megfogalmazó ember az ellenségünk, ahogy az sem biztos, hogy a minket magasztaló ember a barátunk. Ezzel kapcsolatban hadd meséljem el egy személyes élményemet.

2020 decemberében vizsgáztam az OKJ keretében, mint Fotográfus és fotótermék-kereskedő. A vizsgára portfóliót és vizsgaremek anyagot kellett összeállítani. A vizsgán prezentálni kellett az elméleti és a gyakorlati tudást, valamint a vizsgabizottság a képeket is értékelte. Vizsgaremek témának a streetfotót választottam. Amikor sorra kerültem, odaadtam az elnöknek a képeket, aki a képek láttán fogta a fejét. Ránézett a prezentációra, majd elmondta, hogy a streetfotó nem az üres utcákról szól, jelen kell lennie az embernek a képeken, vagy valami olyan dolognak, ami utal az emberi jelenlétre. Azt is kiemelte, hogy önmagában a kihívás érzése édes kevés a téma megválasztásakor, sokkal fontosabb a téma ismerete, annak legjobb megjelenítése. Szerinte streetfotó esetén kerülni kell az álló formátumot, érdemesebb a fekvő formátumot használni.

Szótlanul hallgattam az elnök szavait, magamban azt gondoltam, nincs jogom megkérdőjelezni egy olyan ember véleményét, kritikáját, aki több évtized tapasztalatával rendelkezik, míg én még csak az út elején járok. Nem tagadom, akkor és ott nem esett jól a negatív kritika, viszont tudomásul vettem. A vizsga után körülbelül három hónap elteltével jeleztem vissza az elnöknek, miután úgy éreztem, megértettem a mondandója lényegét. Megköszöntem a kritikáját, valamint jeleztem neki, igyekszem felhasználni, hogy jobb, igényesebb, minőségibb képeket készítsek.

Az üzenetemre választ kaptam tőle, amiben megköszönte a visszajelzésemet, valamint vázolta, a vizsgán a bizottság tagjainak két választása van: vagy nem mondanak semmit a képanyagra, vagy kulturált formában megfogalmazzák az észrevételeiket, kritikáikat, ezzel segítve a vizsgázó későbbi fejlődését.

Mindig, amikor képet alkotok, csak remélni merem, hogy sikerül jól megragadni és továbbadni az aktuális témám lényegét, hangulatát, mondanivalóját, esztétikáját. Tudom, hogy nem mindig sikerül, viszont a kevésbé sikerült képek azt mutatják meg, hogyan nem akarok képet készíteni, milyen végeredményt nem akarok kiadni a kezeim közül. Az észrevételek, visszajelzések, kritikák mindig megmutatják, sikerült-e célt érnem.

Egy ideig tagja voltam Facebookon a "Tanuljunk együtt fotózni!" csoportnak, ám kiléptem onnan, mivel volt egy olyan tagja a csoportnak, aki meglátásom szerint nagyképűen és lekezelően bánt a kezdő fotósokkal, sokszor nem adott érdemi tanácsot a kritikáiban, nem motiválta arra a kezdő fotósokat, hogy folyamatosan képezzék magukat és fokról fokra fejlődve érjenek el a magasabb szintekre. Szerinte ha valakiben nincs veleszületett tehetség, ne is álljon neki fotózni, mert nem fog tudni fejlődni, tanfolyamra sem érdemes beiratkoznia, mert nem fogja tudni megtanulni a fotózással kapcsolatos dolgokat. Ezzel a gondolkodásmóddal nem tudok egyetérteni. Olyan ember fogalmazta meg ezeket a dolgokat, aki állítása szerint 40 év tapasztalatával rendelkezik a fotózás terén, oktatott is gyerekeket, valamint kiállítása is volt.

Úgy gondolom, egy kritika, egy vélemény akkor jó, ha visszajelzésként szolgál és megoldási lehetőségeket kínál fel a másik ember számára, nem pedig attól, ha a földbe döngöli a másikat és el akarja venni a kedvét az adott tevékenységtől. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy lekezelő módon nyilvánítson véleményt, kritikát az alkotásunkról, vagy megalázzon bennünket.

„A legjobb válasz minden kritikára az egyszerű: Köszönöm.” – Brian Tracy

A véleményeket és a kritikákat érdemes fenntartásokkal kezelni, nem pedig azonnal és indulatból reagálni rájuk. Mindig érdemes felmérni a tartalmát, valóban releváns dolgokra világít-e rá, segít-e abban, hogy az ember új technikákat, megoldásokat, elgondolásokat próbáljon ki, felhívja-e a figyelmet arra, mire kell figyelni az adott témánál, hogy az igazán jól működjön. Amikor az ember normálisan megfogalmazott kritikával találkozik, mindig meg kell megköszönni és az iránymutatásokat kipróbálni, majd fokozatosan beépíteni a stílusunkba.

A kritikát nem kötelező megfogadni, csupán megmutatja, más emberek hogyan értékelik az alkotásainkat. Ne felejtsük el, a kritika és a vélemény sok esetben erőteljesen szubjektív, az emberek belső világuk, tapasztalataik, élményeik alapján fogalmazzák meg a gondolataikat. Nincs jogunk követelni és elvárni a pozitív kritikát, véleményezést, tekintsünk úgy az észrevételt megfogalmazó emberekre, mint egy tükörre, ami megmutatja, mely területeken kell fejlődnünk.

„A kritika lehetőség arra, hogy valami jobbat alkossunk.” – Walt Disney

Amikor kritikát, véleményt fogalmazok meg, akkor arra törekszem, hogy az felhívja a figyelmet a hibákra, konstruktív és építő jellegű legyen, ne bántsam meg a másik embert, hanem rávezessem, hogyan tudja jobbá tenni a képeit, szükség esetén példákat is mutatok, hogyan érdemes megvalósítani az elgondolást. A célom mindig az inspirálás, az iránymutatás, a motiváció, hiszen tudom, mennyire nehéz elindulni és jól jönnek a tanácsok. Ami valakinek, aki régóta foglalkozik fotózással, evidens és egyértelmű, az egy kezdőnek nem feltétlenül az.

A közelmúltban fejeztem be Joe McNally "Kapd el a pillanatot!" című könyvét. Joe McNally azt írja a könyvében, az ember soha nem lesz egy helyen azokkal az emberekkel, akik megnézik a képeit, ezért fontos, hogy a kép önmagában működjön, legyen mondanivalója. Leírta, hogy magazin fotósként megtapasztalta, a képszerkesztők hogyan értékelik a képeket és őket nem érdekli, milyen nehézségeken kellett az embernek keresztülmennie, mire elkészítette az adott képet, csak azt nézik, hogy a képeknek van-e mondanivalója, tartalma. Ahogy Joe McNally fogalmaz, a képszerkesztők a fotózáshoz a távolságtartást teszik hozzá, emiatt szükséges, hogy az ember kritikus legyen önmagával szemben.

A fotózásban a kritika egy szükséges rossznak tekinthető, ám egy jól megfogalmazott negatív kritika segít abban, hogy objektívebben ítéljük meg mind magunkat, mind a képeinket és ne essünk az elfogultság csapdájába, míg egy pozitív kritika nagy lökést adhat az alkotókedvünknek. A kritika nem az ellenségünk, hanem a barátunk, ha jól állunk hozzá és nem vesszük a szívünkre a dolgot. Az ember nem tud mindig magas szinten alkotni és az elképzelése nem mindig működik úgy, ahogy szeretné. A kritikák jó visszacsatolások arról, hol tart éppen az ember és mennyire működnek a képei, hogyan értékelik idegen emberek azt, amit alkotott.

Kíváncsi vagyok, ki, hogyan kezeli a kritikákat, hogyan reagál rájuk, milyen dolgokat vesz figyelembe egy-egy kritika, vagy vélemény értékelésénél? Írják meg hozzászólásban!