Fotós

Mióta a fotográfia, vagy szép, magyar nyelven a fényképészet, a fénnyel rajzolás megszületett, sok változáson ment keresztül közel kétszáz év alatt. A technológiai fejlődés következtében egyre több képet rögzíthetünk rövid idő alatt, köszönhetően a digitális technológiának. Napjaink egyik fontos kérdése, hogy sok képet készítsünk, vagy inkább kevesebbet a minőségre helyezve a hangsúlyt? Hozzászólásokban várom, ki, hogyan látja ezt a kérdést, mit tart fontosnak, amikor képeket készít?

Téma és helyzet függő, mikor van szükség arra, hogy az ember viszonylag sok képet készítsen. Ilyen helyzetek például a sportesemények, esküvők, rendezvények, amikor az ember azért van ott, hogy átfogó képet adjon az adott eseményről. Ilyenkor célszerű sok képet készíteni, viszont nem kell ész nélkül nyomni az exponáló gombot. Folyamatosan figyelni kell és előre gondolkodni, nem pedig kapkodva kattogtatni a „majd csak lesz valami” elvén.

A digitális technika sok esetben átgondolatlan képeket eredményez azzal a tévhittel karöltve, hogy az ember majd Photoshop, vagy más képszerkesztő program segítségével az igénytelen, középszerű képekből csodálatos képeket varázsol. Sokszor találkozom azzal, hogy valaki rengeteg képet ömleszt fel valamilyen nyilvános felületre, legyen az a közösségi média, egy fórum, egy blog, vagy éppen a saját weboldala. Semmi gond azzal, amikor valaki megmutatja a képeit valamilyen nyilvános felületen, a probléma a sok ugyanolyan, vagy csak picit eltérő, ötlettelen, egysíkú, unalmas képekkel van. Önmagában a téma nem menti meg a képet. Például egy hiányos öltözetű, vagy meztelen nő. A több kép nem jelent egyet a minőséggel. Vannak, akik úgy gondolják, ha sok képet készítenek, akkor majd csak akad valami, ami jó lesz. Ha az ember nem gondolkodik előre, akkor erre vajmi kevés az esély. A mennyiség nem váltja ki a tudást és a minőség iránti igényt.

Az internet korában élve sokszor látom, hogy rengeteg képből hiányzik az átgondoltság, a tartalom, a minőség iránti igény, a hangulat, az érzések, a gondolatok. Bár gyerekként fotóztam filmre, 24 és 36 kockára egyaránt, akkoriban egyáltalán nem érdekelt a fotográfia, így én is elkövettem azt a hibát, ahogy a digitális korszakban is, hogy mindenféle határozott elképzelés nélkül kattogtattam, azt se tudtam, mit és hogyan akarok megmutatni. Már megvolt a Nikon D3400, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogyan válhatnék jobb fotóssá, végül 2019-ben jelentkeztem az akkor még létező egyéves OKJ-s Fotográfus és fotótermék-kereskedő képzésre. (Nem a papírtól lesz valaki jó, vagy hiteles fotós.) Ez annyiban segített, hogy kicsit nagyobb rálátásom lett a dolgokra, viszont nem repített a profi fotográfus kategóriába, viszont kinyitott és szélesre tárt egy hatalmas ajtót előttem, így egyre mélyebbre merészkedtem a nyúl üregébe, rákaptam a fotózással foglalkozó irodalom fogyasztására. Számomra a könyvek adtak nagyon sokat a videós tartalmakkal karöltve, viszont a videókban nem tudok annyira elmerülni, mint egy könyvben.

A filmes korszakban a fényképészeknek jobban oda kellett figyelniük a minőségre, hogy átgondolt, igényes képeket adjanak ki a kezük közül, hiszen korlátozott nyersanyag állt a rendelkezésükre. Biztos sokak előtt megjelenik a kép a több fényképezőgépet hurcoló fotósról, a gépeken különböző gyújtótávolságú objektívekkel, hogy igény szerint tudjon mihez nyúlni és ne maradjon le a pillanatról. Természetesen az otthoni, amatőr fotósok között is voltak olyanok, akik csak alkalom szerűen kattogtattak, mert valamilyen családi pillanatot akartak megörökíteni a maguk számára, mellettük ott voltak azok, akik a fényképészet segítségével akarták kifejezni önmagukat és nem akartak hivatásos fotóssá válni.

A digitális technológia megjelenése és térhódítása még több ember számára tette hozzáférhetővé a fényképezést. Megjelentek az egyszerű kompakt fényképezőgépek, amiket az évek során a telefonok fényképezőfunkciója fokozatosan kiszorított a piacról. Nagyobb teret kapott életünkben a közösségi média, aminek hatására sokan szinte folyamatosan posztolnak képeket életük majdnem minden pillanatáról. Erre, meglátásom szerint nincs szükség. Meg kell találni a helyét és az idejét a képkészítésnek, nem kell minden apró momentumot fényképpel is dokumentálni.

Több olyan téma is van, ahol elengedhetetlen, hogy az ember sok képet készítsen, ám ne ész nélkül, kapkodva rögzítse az eseményeket. Ilyen témák a sportesemények, az esküvők, a rendezvények, a vad- és a madárfotózás. Ha valamit kihagytam volna, kérem, hozzászólásban egészítsék ki a listát. Köszönöm!

Viszont ezeknél a témáknál sem szabad minden mindegy alapon fotózni. Sportesemény fotózásánál elengedhetetlen, hogy az ember ismerje a sportot és tudjon előre gondolkodni, meglátva az akció pillanatát, mielőtt az ténylegesen valóra válna, így fókuszálva a megfelelő pillanatokra, ezáltal elkerülve a mennyiség jelentette csapdát.

Esküvő esetén bár fontos a mennyiség, a minőség, az érzelmek közvetítése felülírja a „mindenről legyen kép” elvét. Rossz hozzáállással nagyon könnyű hazavágni az esküvőt, ezzel megfosztva magunkat az érzelmileg intim pillanatok megörökítésének a lehetőségétől. Ahhoz, hogy az ember igazán jó képeket tudjon készíteni, fel kell készülnie az esküvőre, meg kell beszélnie a szertartás vezetőjével, mire figyeljen oda, hogy ne zavarja meg a szertartás menetét, ne vonja magára a figyelmet. Így biztosítani tudja, hogy az egész szertartásról emlékezetes, változatos képeket tudjon készíteni, átfogva az egész eseményt.

Rendezvényfotózás során érdemes figyelmesen körbejárni a rendezvény területét – már ha ez lehetséges –, megnézni, hol, mi történik, felmérve, mit érdemes megörökíteni. Természetesen ez függ a rendezvény típusától, hiszen nem mindegy, hogy egy falunapról, búcsúról, vagy más, mindenki által látogatható nyilvános rendezvényről van-e szó, ahol amatőr fotósok is készíthetnek képeket, vagy valamilyen magas rangú eseményről, amilyen például egy diplomáciai találkozó, ahova csak meghívott fotóriporterek mehetnek be és készíthetnek képeket. Egy ilyen eseményen a diplomácia szabályokat és az etikát szem előtt tartva lehet képeket készíteni. Hasonlóan kell eljárni egy városi bál esetén, ott is megvannak a szabályok, amiket figyelembe kell venni, amikor valaki engedélyt kap arra, hogy fotókat készítsen az eseményről. Általánosságban elmondható a rendezvényfotózásról, hogy nem szabad tapintatlannak és tolakodónak lenni, fontos szempont, hogy az adott eseményt árnyaltan, sokszínűen mutassa be az ember, ne készítsen senkiről kiszolgáltatott helyzetben megalázó felvételt. Természetesen a rendezvényfotózás sokkal több területet fed le, mint amiket itt megemlítettem.

A madár- és a vadfotózás szintén olyan kategória, ahol szükség van arra, hogy sok képet készítsen az ember, ám ehhez meg lehet tenni a megfelelő előkészületeket, hogy sikerrel járjunk. Ilyen például egy fix leshely kialakítása, vagy egy lessátor használata, ezen kívül elengedhetetlen a fotózni kívánt állatfaj életmódjának az ismerete, így az ember tud a képalkotásra figyelni.

Az egyéni döntés, melyik üzemmódot célszerű használni a különböző témáknál, általában valamelyik félautomata mód mellett érdemes dönteni, mert az ember nem Manuális módban nem tudja lekövetni a gyorsan változó körülményeket és fényviszonyokat, így érdemes vagy a Rekesz-előválasztás, vagy a Záridő-prioritás mellett dönteni, szükség esetén az Auto-ISO funkcióval kiegészíteni, ez lehetővé teszi, hogy az ember jobban oda tudjon figyelni arra, hogyan komponálja meg a képeket.

Van, aki úgy gondolkodik, hogy a fotózáshoz elég valamilyen képrögzítésre alkalmas eszköz, egy kompakt gép, egy telefon, semmi másra nincs szüksége, se szépérzékre, se tudásra, elegendő, ha tudja, hogyan kell képeket rögzíteni az eszközén. Nincs szüksége művészi érzékre, hiszen a fotózást arra használja, hogy dokumentáljon, emlékképeket készítsen, amit aztán valamilyen nyilvános felületen posztol és várja az elismerést. Rengeteg képet készít, ami mind ugyanolyan stílusban, ugyanolyan körülmények között készül, nincs fejlődés, nincs stílusbeli változás, emiatt a képek hamar unalmassá válnak, egysíkúnak hatnak, ami kiábrándító. Amikor valaki azt állítja, egy-egy fotózás alkalmával sok jó képet készít, akkor ezt nem szabad elhinni, mivel olyan nem létezik, hogy valaki ugyanarról a témáról több száz jó képet tud készíteni. Bármennyire fejlett is a jelenlegi technológia, messze nem tökéletes.

Önmagában nem probléma, ha valaki sok képet készít, amennyiben a mennyiséghez igényesség, minőség, tudás társul. Fontos még, hogy a téma indokolja a sok képet, viszont nem kell minden képet megosztani, szükséges, hogy többszörös szűrés után az igazán jó képek kerüljenek a nyilvánosság elé, összeállítva egy átfogó válogatást, aminek van egy íve, mint egy történetnek, legyen bevezetés, kibontás, lezárás. Ehhez nincs szükség több száz, vagy ezer képre, a kevesebb néha több elve itt is nagyon jól tud érvényesülni, például egy 15-20 képes sorozat formájában.

Játszunk egy játékot! Minden olvasó válasszon egy témát, amiről készítsen egy 5 képes sorozatot. Csak 5 kattintás, nem több! Mindenki képes átfogóan bemutatni egy témát? Mutassák meg!