Tökéletes kép nem létezik. Ez csupán illúzió. Ha valaki nagyon akar, bármilyen képben találhat valami kivetnivalót, viszont ez már a szőrszálhasogatás kategóriája. Egy képnél, legyen bármi a témája, több olyan dolog van, ami miatt működik, ami miatt megszólítja, megérinti a nézőt, hatással van rá. Olyan kép nem létezik, ami mindenkire egyformán hat, vagy mindenkit megszólít. Ennek rengeteg oka lehet, kezdve a témától át egészen a kivitelezésig és a néző személyes preferenciájáig. Kíváncsi vagyok, ki, hogyan látja ezt a kérdést, vajon létezik-e tökéletes kép vagy sem? Ki mit gondol erről a témáról? Írják meg hozzászólásban!

 

Amikor az ember körülnéz az interneten, vagy elmegy egy fotókiállításra, múzeumba és megnézi a kiállított alkotásokat, rengeteg elképzeléssel találkozhat, amik mind-mind más hatást váltanak ki belőle, ami teljesen természetes és normális, hiszen nem ugyanúgy szocializálódunk, a gondolkodásmódunk is különbözik a többi emberétől, ahogy a világlátásunk is. Minden dolgot szubjektíven ítélünk meg. Viszont ez teljesen a normális dolog. Mint korábban írtam, a fotózás szubjektív tevékenység, ami minden művészeti tevékenységre igaz, hiszen az ember valamit közvetíteni akar a képei által, legyen az egy hangulat, egy gondolat, vagy érzések, érzelmek. Ezeket a nézők nem ugyanúgy dekódolják, nem mindenki veszi észre azt az üzenetet, amit az ember át szeretne adni, vagy teljesen mást látnak meg benne, függetlenül a szándékunktól.

Bár a fotográfiának vannak bizonyos „szabályai” (az idézőjel nem véletlen), ezek nincsenek kőbe vésve, tudástól, tapasztalattól, szándéktól függően szabadon lehet alkalmazni őket, nem kell mereven ragaszkodni például az aranymetszéshez, vagy a harmadoláshoz. Minden megoldás, megvalósítás téma és helyzetfüggő. A szabályok iránymutatóként, mankóként, kapaszkodóként szolgálnak az ember számára.

Amire oda kell figyelni, hogy a végeredmény esztétikus legyen, minden felesleges és zavaró dologtól mentesen jelenjen meg a téma. Például egy portrét nem egy elszáradt bokor előtt fog elkészíteni az ember, pláne nem úgy, hogy a bokor ágai mindenfelé kiálljanak a modellből, hanem keres egy összefüggő felületet, amitől megfelelő távolságra (2-3 m) fogja a modellt beállítani, ezáltal homogénné téve a hátteret, így kiiktatva a felesleges, zavaró elemeket.

Rengeteg olyan apró trükk van, amit ha ismer és alkalmaz az ember, jobb végeredményt érhet el, ami az emberek többségéből elismerést válthat ki, mivel megfelelően fogja megszólítani őket. Ez rengeteg gyakorlást, türelmet és odafigyelést igényel, valamint önkritikát, ami segít reálisan megítélni az elkészült képeket. Könnyen előfordulhat, hogy egy kép az elkészítés idején jó ötletnek és nagyszerűnek tűnt, viszont pár hét, hónap, év elteltével már nem képes közvetíteni azt, ami miatt elkészítette az ember. Időnként érdemes visszajelzéseket kérni valamely témában avatott fotósoktól, akik rávilágítanak, mely területeken kell fejlődni, mire kell jobban odafigyelni a magasabb minőségű képek érdekében, viszont nem szabad elfelejteni, az ő értékítéletük is szubjektív.

Nálam a technikai tökéletesség helyett sokkal fontosabb a kép hangulata, üzenete, érzelmi tartalma. Nem szeretem, amikor egy kép túl merev, vagy mesterkélt, mert visszatetszést fog kelteni bennem. Nem tud megérinteni egy olyan kép, témától függetlenül, ami hideg, rideg és mentes minden érzelmi tartalomtól. Hajlandó vagyok elengedni a tökéletes kompozíciót az érzelmi tartalom javára. Jó példa erre, amikor kolléganőm és barátom megmutatta egyik képét a kislányáról. Technikai szempontból nem volt tökéletes, viszont a kislánya arca, ahogy kinézett a busz ablakán, megadta azt a pluszt, amitől elnyerte a tetszésemet a kép. Nagyon jó zsánerkép volt a maga egyszerűségével. A fantáziának is szabad teret adott, mivel nem lehetett látni, mit néz a kislány, viszont pont ettől működött a kép.

Hiába a digitális technika, ha valaki nincs tisztában a fényképezőgép működésével, a képalkotás alapjaival, nagyon könnyen el tudja rontani a legjobb témát is, mert túl kevés, vagy túl sok fényt enged a szenzorra, nem tudja jól elhelyezni a témát, el van foglalva valami beállítással, ami miatt lekési a tökéletes pillanatot, vagy sok felesleges, oda nem illő dolog kerül a képre. Az is jelentősen el tud rontani egy képet, amikor valaki a beépített vakujával teljes erővel telibe villantja a témáját, vagy valamilyen módon betolakodik a képbe a képet készítő személy. Az én véleményem az, hogy kép készítésekor a témára, az alkotásra kell koncentrálni, azt kell a legjobban megmutatni, hogyan látjuk a témánkat, mit akarunk megmutatni belőle anélkül, hogy tolakodó és amatőr módon megjelennénk a képen, ezzel elrontva az összhatást. A digitális technika senkit nem tesz jó fotóssá, senkit nem emel a legkiválóbb alkotók közé, ahhoz hosszú, rögös utat kell bejárni.

Amikor az ember elmerül a fotográfiával kapcsolatos dolgokban, folyamatosan gyakorol és tanul, idővel látni fogja, mitől működik igazán jól a választott témája, hogyan tudja a legjobban közvetíteni azt az üzenetet, amit át akar adni. Amit fontosnak tartok egy-egy fényképnél, hogy legyen érzelmi tartalommal megtöltve, legyen benne az emberi pillanat, függetlenül attól, mi a téma, amit meg akar mutatni valaki. Hangulat, érzések, gondolatok, mondanivaló, történet, mind olyan dolog, amitől számomra értékesebb lesz egy fotó a valóság puszta leképezésétől. Ragadja meg a figyelmemet és ezt sokszor egyszerűen is el lehet érni. Nem kell a különböző szabályokhoz görcsösen ragaszkodni, hiszen sok esetben a pillanat természetessége, spontaneitása jobban átélhetővé teszi az adott dolgot a néző számára, mintha minden kép esetében az aranymetszésben helyeznénk el a témát. A kompozíciós szabályok alkalmazásának is meg kell találni a helyét és az idejét, hiszen azért vannak, hogy el tudjon szakadni az ember a megszokott berögződésektől és bátran kísérletezzen az elgondolásával, mi, hogyan működik.

Önmagában egyik téma sem lesz nagyszerű, vagy érdekes, ahhoz az embernek kell megtalálnia, hogyan lehet új jelentést adni azáltal, hogy másik nézőpontból mutatja meg, úgy, ahogy ritkán látható. Például az utca teljesen másként néz ki, ha a járda szintjéről készül a kép, mint amikor szemmagasságból fotózza le az ember az utcai történéseket.

Próbálkozni, kísérletezni kell a különböző kompozíciókkal, nézőpontokkal a legjobb eredmény elérése érdekében, ám nem szabad elfelejteni, semmilyen ember alkotta dolog nem lesz tökéletes, viszont meg kell próbálni kihozni a legtöbbet, legjobbat a lehetőségeinkből, ezáltal fejlesztve önmagunkat és jobbá téve a képeinket.