Fotós

Az életünkben nagyon sok dolgot szubjektíven ítélünk meg a tudásunk, tapasztalataink, élményeink, személyiségünk, mentalitásunk, világlátásunk, gondolkodásmódunk alapján. Bármilyen dologgal találkozunk, arról kialakítjuk a saját, független, szubjektív véleményünket, álláspontunkat. És ez a szubjektivitás igaz a fotózásra is.

A fotózás szubjektív tevékenység. Kiragadjuk a valóság egy aprócska részletét, és a magunk elgondolása, világlátása alapján igyekszünk megmutatni, miért olyan érdekes számunkra az adott dolog, hogyan viszonyulunk a témánkhoz.

A fotózásnak csupán töredéke az, ami objektíven jelenít meg valamit. Például a reklám- a termék-, a riport-, esetleg a divatfotó kategóriája az, amit talán objektívnek lehetne minősíteni. Objektívnek minősíteném még azokat a képeket, amik tényszerűen közölnek valamit, például egy autónak kiszakadt a futóműve, mert az úton kátyúba hajtott. Szerintem még a dokumentarista fotózásban is megjelenik a szubjektív megítélésünk, ahogy a szociofotóban, és fotóriportban is. Ha bárki ellenkező véleményen van, szívesen veszem az észrevételeit kulturált hozzászólás formájában. A különböző kategóriák között nincs éles határvonal, esetenként átfedésben vannak egymással.

Teljesen mindegy, milyen témát fotózunk, a tudásunk, tapasztalataink, gondolataink, látásmódunk, valamint a témához való viszonyulásunk alapján építjük fel a képeinket. Amikor megvan a témánk, akkor már csak rajtunk múlik, mit tudunk, akarunk megmutatni, és legfőképpen hogyan. Az ember a képein keresztül mutatja meg, hogyan látja a világot, annak egy apró szeletkéjét. Belegondoltak már, hogy amikor egy-egy képet megnéznek, akkor gyakorlatilag egy másik ember szemén keresztül látják a dolgokat? Pedig ez így van. Sőt, a fotók megmutatják a készítőjének a személyiségét, mentalitását, a világhoz és a témájához való viszonyulását is.

Nézzenek meg különböző képeket, és hagyják, hogy a képek hassanak önökre. Mit vesznek észre? Látják a fotós elhivatottságát, tudását, helyzetfelismerő képességét, tiszteletét, alázatos hozzáállását és a részletekre való odafigyelést? Ha ezeket észreveszik egy-egy fotón, ugyanúgy meglátják azt is, ha valaki hanyag, nemtörődöm, és zavaros képeket készít, a tudása hiányos, vagy nem is létezik. Mert bizony a fotók ezt is elárulják. Ha felismerik az igényes, minőségi képeket, akkor a rosszul elkészített igénytelen képeket is fel fogják ismerni. (Na, megint eltértem a témától, remélem, ez bocsánatos bűn…)

Kreativitás és találékonyság egyaránt szükséges ahhoz, hogy olyan képet készítsünk, amilyet elképzeltünk magunkban. Úgy gondolom, ha az ember el tudja képzelni a képet, akkor meg is tudja alkotni. Ez viszont nem minden esetben sikerül, bármennyire igyekszünk. Egyszerűen nem állnak úgy össze a dolgok, ahogy szeretnénk, ahogy nekünk igazán jó lenne. Ez főleg a természet, táj- és város fotózásokra igaz, ahol nincs ráhatásunk az időjárásra, a fényekre. Ha van egy saját stúdiónk, ott igény szerint tudjuk alakítani a fényeket, annak függvényében, milyen hatást akarunk elérni a képeinkkel. Néha egészen egyszerű megoldásokkal is hatásos eredményt lehet elérni, minden csak azon múlik, mennyire vagyunk találékonyak, kreatívak.

A fotózás sok esetben szubjektív tevékenység. Lehet számomra egy fotózás bármilyen érdekes, izgalmas, ha ezt a képeim nem tükrözik. Ha másoknak nem jön át az, amit a képekkel közvetíteni szeretnék, és ezt normális észrevételek formájában jelzik, akkor felül kell vizsgálni, hol van a probléma. Például a tavalyi év folyamán a Scherg Lőrinc kilátóból sikerült lencsevégre kapnom egy őzet, amint a közelben legelészett a mezőn. Számomra nagyon izgalmas szituáció volt, viszont a képeken ez nem feltétlenül érhető tetten. Az önkritika gyakorlása fontos dolog, hogy az ember ne ragadtassa el magát, ne alakítsa ki azt a téves elképzelést, miszerint csak és kizárólag ő képes egyedül az adott témán belül a legjobb képeket elkészíteni, mert ez nem igaz. Minden embernek más a személyisége, a látásmódja, a stílusa, másként gondolkodik a világról, másként értelmezi és jeleníti meg a témát, és ez így van jól. Ez normális dolog. Szívesen megnézem mások képeit, ki, hogyan értelmez egy-egy témát, hogyan valósítja meg az elképzelését, hátha ihletet, ötletet tudok meríteni belőle, vagy tanulni tudok tőle. A fotózásban nem létezik olyan, hogy etalon, maximum az ember valakinek a stílusát közelebb érzi magához, könnyebben tud vele azonosulni, és hasonló stílusú képeket szeretne készíteni, tőle tanulni.

Jó példa a szubjektivitásra a Te is lehetsz fotós! Fotózzunk együtt! Facebook csoport, és a Te is lehetsz fotós! weboldal, ahol szokott lenni két hetes kihívás. Két hét alatt 7 képet kell elkészíteni megadott támpontok szerint. Meg van adva az aktuális téma, amit mindenki úgy valósít meg, ahogy a tudása, kreativitása, találékonysága, értelmezése, elgondolása alapján képes rá. Ennek eredménye rengeteg különböző kép. Vajon van, aki rosszul oldotta meg az adott feladatot? Szerintem nincs. A végeredmény attól is függ, ki, mennyi időt tud szánni egy-egy téma kidolgozására, valamint milyen szinten áll. Egy ilyen kihívás alkalmával két nap áll rendelkezésre a feladat megoldására. Sokszor nem is az a lényeg, milyen lesz a végeredmény, hanem az, hogy az ember elkészítse a témához tartozó képet, és tanuljon belőle. Sokan vannak, akik egy-egy ilyen kihívás alkalmával szembesülnek azzal, milyen hiányosságaik vannak, mik azok a dolgok, amikben fejlődniük, amiken változtatniuk kell, ami szerintem egy nagyon pozitív dolog. Így kapnak egy átfogó visszajelzést, és látják, hol tartanak éppen, valamint önmagukhoz képest hogyan tudták megoldani a feladatokat. Ha az ember tudja, mely területeken vannak hiányosságai, akkor meg tudja keresni azokat a forrásokat, amik segítségével fejleszteni tudja magát. A fotózásban amúgy is fontos dolog a folyamatos tanulás, a fejlődés iránti igény a lehető legjobb eredmény elérése érdekében.

Vegyünk egy másik példát a szubjektivitással kapcsolatban: öt fotósnak ugyanazt a feladatot adjuk, készítsenek egy stúdióban portrét valakiről. Még akkor is lesznek eltérések, különbségek az elkészült fotók között, ha teszünk bizonyos megkötéseket, például csak egy lámpát használhatnak, a modellnek állnia kell, ugyanazt a hátteret használhatják, öt képet készíthetnek összesen. A fotósok a saját elgondolásuk szerint fogják kihasználni a stúdió által biztosított lehetőségeket.

Természetesen a fotózás sokszínűsége miatt bármilyen téma felhozható példaként a szubjektivitásra, valamint azt se felejtsük el, hogy a nézők szempontjából is szubjektív, kinek milyen kép nyeri el a tetszését. Senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy minden képet, amit készít valaki, pozitívan értékeljen. A nézőknek joguk van megalkotniuk a saját, független véleményüket a lelkiállapotuk, hangulatuk és rengeteg más dolog alapján, attól függően, mit közvetít számukra az adott kép. Hat az adott kép a nézőkre? Megragadja-e a figyelmüket a kép témája, hangulata, kivált-e belőlük érzelmeket, gondolatokat? Ez mindig azon múlik, ki szemléli az általunk készített képeket. Ahhoz is joga van a nézőknek, hogy megfogalmazzák a véleményüket, észrevételeiket, kritikájukat a képekkel kapcsolatban. Egy jól megfogalmazott kritikából, legyen az pozitív, vagy negatív, sokat lehet tanulni, mert segít más megvilágításba helyezni akár a képet, akár az elképzelésünket.

Számomra azok az érdekes és izgalmas képek, amiknek hangulata, mélysége, lelke van, képes érzéseket, gondolatokat kiváltani. Például lehet egy fotón cuki kisgyerek az 1900-as évek elejének divatja szerint beöltöztetve, ha hiányzik a képről a hangulat, nincs lelke, mélysége, rétegei, emiatt pedig sterilnek, mesterkéltnek és üresnek hat az egész számomra. Viszont ez a saját, szubjektív véleményem az adott képpel kapcsolatban, lehetséges, hogy másnak viszont kifejezetten tetszik.

Elítélhetek bárkit is azért, mert egy témában teljesen más képet készített, mint ami az én ízlésemnek megfelel? Nem. Támadhatom azért, mert másként értelmezte a témát? Nem. Kifejthetem a véleményemet, hogy mik azok a dolgok, amik nem tetszenek a képeiben? Ha ezt normálisan teszem, akkor igen. Megmutathatom a saját elgondolásomat, megoldásomat ugyanazon a témán belül? Természetesen. Egy témán belül rengeteg értelmezés, megoldás lehetséges a fotós személyétől, tudásától, látás- és gondolkodásmódjától függően, hiszen a szubjektivitás nagy mértékben átjárja az életünket.