Fotós

Az elmúlt években több fotózással foglalkozó könyvet is beszereztem. A mai, felgyorsult világban sokan feltehetik a kérdést, mi értelme még egyáltalán könyveket venni, pláne olyat, ami a fotózással foglalkozik? Igen, rengeteg digitális tartalom érhető el, ideértve a videós és az írott anyagokat is, mint a blogok, a fórumok, vagy a közösségi média bejegyzések. Ebben a bejegyzésben a saját, szubjektív álláspontomat fogalmazom meg, viszont kíváncsi vagyok, ki, hogyan látja ezt a kérdést? Mit gondol róla? Van-e még értelme manapság a fotózással kapcsolatban könyveket olvasni? Milyen előnyei, hátrányai vannak egy ilyen dinamikusan változó művészeti ágban a könyveknek? Kommentben várom a válaszokat.

Az életünkben nagyon sok dolgot szubjektíven ítélünk meg a tudásunk, tapasztalataink, élményeink, személyiségünk, mentalitásunk, világlátásunk, gondolkodásmódunk alapján. Bármilyen dologgal találkozunk, arról kialakítjuk a saját, független, szubjektív véleményünket, álláspontunkat. És ez a szubjektivitás igaz a fotózásra is.

Mint az élet minden területén, zenében, filmezésben, úgy a fotózásban is megtalálhatók a kezdők és az amatőrök. Ezzel nincs semmi probléma, mindenki volt kezdő, valahonnan el kellett indulni, senki nem úgy születik, hogy az adott dologban mindent tud, hanem menet közben szedi magára a tudást, és megválik attól, ami felesleges. Legalábbis jó esetben. Szubjektív álláspontom kifejtése következik.

Gondolkodtak már azon, mennyit tesz hozzá a fotós személyisége egy-egy képhez? Nem? Elárulom: Nagyon sokat.

A fotózásnak két oldala van. Egy technikai (erről írok egy több részből álló sorozatot a későbbiekben) és egy lelki, érzelmi oldala. A technikai dolgokat meg lehet tanulni, mint a fényképezőgép kezelése, a beállítások hatása a végeredményre, vagy a komponálás szabályait.