Az OKJ-s vizsgára való felkészülés része volt, hogy portfóliót kellett összeállítani. A képzőintézmény megadta a választható témákat, ezek közül tíz témában kellett témánként három képet készíteni. Egyik választott témám a sport volt, amiről azt gondoltam, relatíve egyszerűen meg tudom oldani, viszont kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ám ebből nagyon sokat tudtam tanulni. Tapasztalataim következnek.

 

A D3400-at nem sportfotózásra tervezték, viszont egy kis odafigyeléssel megoldható vele a dolog. Mint minden dolognak, a sportfotózásnak is a felkészülés a legfontosabb momentuma, valamint az adott sport ismerete. Minden sport tele van váratlan, kiszámíthatatlan pillanatokkal, így a folyamatos odafigyelés fontos részét képezi a fotózásnak.

A sportfotózásban van egy általános szabály: Ha akkor nyomod a gombot, amikor az akció történik, már lekéstél róla. Az előre látás, előre gondolkodás és a megfelelő technika, valamint a szabályok ismerete mind elengedhetetlen részét képezi. Mire gondolok? Egy gyors sorozatra képes fényképezőgép (A D3400 nem ilyen), nagy sebességű kártya, szükség esetén monopod, ami megtámasztja a fényképezőgépet, valamint teleobjektív (Én a Nikkor DX 70-300 mm-es objektívemet használtam), és a legfontosabb: egy sportesemény. Viszont úgy tudom, vannak olyan sportfotósok, akik nagylátószögű objektívekkel másfajta perspektívát adnak a sportfotózásnak. Nyugodtan javítsanak ki, ha tévednék, vagy rosszul tudom a dolgot.

Amikor a vizsgára való felkészülés során eldöntöttem, hogy a portfólióm egyik eleme a sport lesz, úgy gondoltam, könnyedén meg fogom tudni oldani a dolgot. Ám mint hamar kiderült, rosszul gondoltam. Úgy képzeltem el a dolgot, hogy figyelemmel követem az Ostffyasszonyfa közelében fekvő Pannónia–Ring aktuális eseményeit, és ott hamar meg tudom csinálni a fotókat gond nélkül. Aha. Ahogy Móriczka elképzelte… Megvolt a helyszín, megvolt a rendezvény, és úgy gondoltam, elég lesz pár képet lőnöm, amivel letudom a feladatot, és baromi jó sportképeim lesznek. Viszont ez nem így működik, és ez nekem is hamar be kellett látnom, főleg az elkészült képek tükrében.

A Pannónia–Ring ingyenesen látogatható, és az év folyamán több, különböző kategóriájú versenyt is lebonyolítanak. Motorversenyeket, autóversenyeket egyaránt.

Első alkalommal 2020 júliusában látogattam ki a Pannónia–Ringre, hogy elkészítsem a fotókat. Korábban jártam már a Ring közelében, ám valamiért sosem mentem be, sose néztem körül, pedig a pálya már 1996-ban megépült.

Első alkalommal az egyik lelátón, és a célegyenesnél helyezkedtem el. Felváltva ingáztam a két helyszín között. A lelátóval az volt a probléma, hogy túl messze voltam az eseményektől, valamint ötletem se volt, hogyan tudnék onnan érdekes, izgalmas, a versenyszituációt jól bemutató képeket készíteni. A célegyenesnél meg nehezen találtam a megfelelő szöget, valamint az objektív súlya (kb. 415 g) miatt többször belengettem a gépet, ami miatt értékelhetetlen, valamint használhatatlan képek készültek. Ennek oka az volt, hogy fogalmam sem volt róla, ilyen esetben hogyan tartsam meg stabilan a gépet ezzel az objektívvel. (A gép és az objektív súlya együtt közelítette az 1 kg-ot) És ekkor szembesültem azzal is, hogy bizony a svenkelés (a mozgás vízszintes lekövetése, minek során a mozgó jármű élesen, a háttér elmosódva jelenik meg a képen) messze nem olyan egyszerű, mint amilyennek hittem. Ez bizony kijózanító volt. Ezek a tapasztalatok hozzájárultak ahhoz, hogy levetkőzzem azt az arrogáns, nagyképű hozzáállást, miszerint mindent is meg tudok oldani. Bár sok képet készítettem, kevés képre mondom azt, hogy értékelhető lett. Mivel nem voltam elégedett a képekkel, nem éreztem azt, hogy egy-egy kép megállná a helyét a portfóliómban, a képeket nem éreztem igazán ütősnek, ezért úgy döntöttem, újabbakat készítek.

Egyik kollégám, aki korábban dolgozott a Pannónia–Ringen, megemlítette egyik beszélgetésünk alkalmával, hogy a pálya mentén felállított kerítésen több helyen vannak olyan nyílások kialakítva, ahol az objektívet áttolva az ember könnyebben tudja fotózni a versenyeket, szinte a pálya széléről. Második alkalommal (2020 augusztusa) már ennek az információnak a birtokában álltam neki a fotózásnak, igaz, nem jártam be az egész pályát, ismét csak egy kisebb területen mozogtam. Igyekeztem olyan helyeket keresni, ahonnan a legjobb rálátásom volt a pályára. Bár igyekeztem, ez alkalommal is több olyan kép készült, amit ilyen-olyan okból elrontottam, és emiatt nem alkalmas közlésre. Például nem tudtam megfelelően lekövetni a motor mozgását, emiatt kiszaladt a képből, vagy a gép fel–le történő belengetése miatt csak egy–egy részlet látható a motorból. Viszont sikerült megcsípnem néhány érdekes momentumot is a verseny során. Igyekeztem folyamatosan figyelni az eseményekre, viszont azzal is számolnom kellett, hogy a D3400 az 5 kép/másodperc sorozat miatt hamar belassul, így könnyen lecsúszhattam fontos mozzanatokról. Ám a lényeg az, hogy sikerült kiválasztanom azokat a képeket, amik végül megítélésem szerint megfelelően bemutatták egy ilyen verseny miliőjét, hangulatát.

És mik azok a legfontosabb dolgok, amiket tanultam belőle? Az alábbiakat:

  • Felkészültség (akumulátor(ok) feltöltve, tartalék memóriakártyák bekészítve, objektív kiválasztva)
  • Ismerni kell a sportot és a szabályait
  • Meg kell keresni azt a helyet, ahonnan a legjobb rálátásunk nyílik az eseményekre
  • Ismerjük meg a helyszínt
  • Szükség esetén használjunk állványt, például monopodot
  • Próbáljunk előre gondolkodni, hol fognak történni az események
  • Állítsuk be a gépet (Ilyenkor kifejezetten előnyös lehet a rekesz prioritás és a követő/dinamikus fókusz)
  • Legyünk tisztában a gépünk képességeivel (Na akarjunk olyat a géptől, amire nem képes)

Ha valamit kifelejtettem a felsorolásból, kérem, egészítsék ki hozzászólásban. Megköszönném az esetleges tévedéseim kiigazítását is.

Nyilván a hobbi célú sportfotózás teljesen más szint, mint amit a profi sportfotósok képviselnek, hiszen míg ők nagy sportrendezvényeken bejuthatnak a pálya közvetlen közelébe (például Formula–1), addig az amatőr/hobbi fotósok, amilyen én is vagyok, nem feltétlenül jutnak be ezekre a helyekre, viszont ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne jó képeket készíteni ilyenkor. Sokszor egy-egy amatőr versenyen is lehet jó képeket készíteni, viszont ez is igényli az odafigyelést, a tudást, gyakorlást. Ha van lehetőségük, és érdekli önöket a sportfotózás, bátran próbálják ki, függetlenül az én tapasztalataimtól. A mai tudásommal már másként oldanám meg a feladatot, sokkal körültekintőbben.