Modern világunkban sok dolgot osztunk meg az interneten. Cikkeket, képeket, videókat, gondolatokat, véleményeket, kritikákat. Bármit, amiről úgy gondoljuk, érdekelhet másokat.

 

A nyilvánosság kétélű fegyver, és nagyon könnyű önmagunk ellen fordítani egy-egy rosszul megfogalmazott mondattal, okfejtéssel, de akár alacsony színvonalú képek tömeges publikálásával is. Az általunk gyártott tartalmat rengeteg helyen oszthatjuk meg: közösségi oldalakon (Facebook, Instagram, Tik-Tok, stb.), weboldalon, blogon, fórumon, YouTube-csatornán. (Talán semmit nem hagytam ki, ha igen, hozzászólásban várom a kiegészítéseket.)

Az embernek számolnia kell azzal, hogy ha nyilvános felületen publikál valamilyen tartalmat, azt az emberek véleményezhetik, kritizálhatják, mert az ember saját maga teremti meg a jogalapot azzal, hogy közzé teszi a maga által készített tartalmat. Az már más kérdés, milyen módon fogalmazzák meg az emberek a véleményüket, kritikájukat. Például barátaimmal, kollégáimmal, ismerőseimmel beszélgetve arra jutottam, a normálisan megfogalmazott vélemények, kritikák, ha az ember nyitott, és befogadó, sok esetben segíthetnek abban, hogy az ember átgondolja az adott témához való hozzáállását, a téma megközelítését, értelmezését, és felismerje a hiányosságait.

Az nem vélemény, és nem kritika, ha valaki csak annyit fogalmaz meg mondjuk az ember egyik képe alapján:

-Ez a kép szar! - ezzel az illető csak a saját szegénységi bizonyítványát állítja ki. Ezzel nem lehet mit kezdeni, el kell felejteni. A jó szándékú, építő jellegű kritikák, amik fel vannak építve, és rámutatnak adott hibákra, felkínálva a fejlődés, a hibák kijavításának, a szemlélet és gondolkodásmód megváltoztatásának a lehetőségét, érdemes mérlegelni. Minden kritikát, véleményt érdemes a helyén kezelni, és nem indulatból reagálni rá.

Pár hete, még tavaly hallgattam Jancsó Gergely enteriőr fotós egyik podcast adását, amiben szóba került a kritika, a véleményezés, és az ragadta meg a figyelmemet, amikor Gergely azt mondta, ha valaki érdemi kritikát fogalmaz meg a képei kapcsán, akkor a kritika tartalmára, mondanivalójára figyel, nem arra, ki mondja.

Viszont nem mindenki áll így hozzá a dolgokhoz. Van, aki nyilvános felületen osztja meg a képeit, és önmagától eltelve várja az ajnározást, ám amikor valaki rámutat arra, hogy nem kellene a fotózással foglalkoznia, mert a képei nagyon gyenge minőséget képviselnek, és a tudása is kevés, akkor fel van háborodva.

Szerintem az embernek tisztában kell lennie vele, hogy a publikálás óhatatlanul magával hozza a véleményalkotást, a kritikát is. Ehhez az embereknek minden nyilvános tartalom, és nyilvános felület esetén joguk van. Egy jó tartalom, legyen az bármi, fotó, videó, vagy blog bejegyzés, jó esetben elindíthat egy normális véleménycserét az emberek között. Ehhez viszont fontos, hogy az ember lehetőség szerint átgondolt módon készítse el a tartalmat, az elsődleges szempont a minőség legyen, ne a mennyiség.

És igen, a publikálás miatt az embernek tűrnie kell a kritikákat, viszont nem mindent. A minősíthetetlen, alpári megnyilvánulásokat az ember nem köteles eltűrni.

Amikor az ember közzétesz egy-egy képet valamilyen nyilvános felületen, akkor azzal a jogot is megadja hozzá, hogy az emberek a saját mentalitásuk, világlátásuk, gondolkodásmódjuk alapján arról valamilyen véleményt alkossanak.

Mivel a fénykép a kommunikáció egy formája, ezért lényeges az is, mit szándékozik közvetíteni az ember az adott képpel, és ezt a kép nézője vagy nézői hogyan dekódolják. Lehet nekem a szándékom bármilyen nemes, ha ez nem megy át mindenkinek, vagy nem tudom úgy megjeleníteni a témámat, hogy az értékelhető legyen. Ez egy teljesen normális dolog, az ember nem tud, és nem is akar mindenkinek megfelelni. A normális visszajelzés mindig hasznos, abból lehet építkezni.

A publikálás mindig kockázatos dolog, ráadásul napjainkban rengeteg információ áramlik át az interneten másodpercenként, ezért arra is fontos odafigyelni, hogy az ember kitűnjön valamivel a tömegből. (Ez nem mindig sikerül…)

A publikálásnál fontos, hogy az ember önmagával szemben is kritikus legyen. Lehetséges, hogy egy-egy fotó elkészítése számára nagy élmény a körülmények miatt, ám ezt nem minden esetben sikerül megjelenítenie a képeken. Ezért kell a képeket többször átnézni, és ha szükséges, tanácsot, véleményt kérni barátoktól, ismerősöktől, ők, mint laikusok, hogyan látják a képeket. Ez segíthet támpontot adni. Akkor jók a képek, ha többen egymástól függetlenül hasonló véleményen vannak. Mind a barátaimtól, mind az ismerőseimtől egyetlen dolgot várok el, amikor a véleményüket kérdezem, az pedig az őszinteség. Azzal nem menthetem fel magam, hogy nekem az adott kép így tetszik, mert ez nem indok, és nem érv.

Szóval: publikálni csak és kizárólag felelősségteljesen, átgondoltan szabad, mindig törekedve a lehető legjobb minőségre minden téren.