Gondolkodtak már azon, mennyit tesz hozzá a fotós személyisége egy-egy képhez? Nem? Elárulom: Nagyon sokat.

 

Miért fontos, milyen személyisége van a fotósnak? Nagyon egyszerű: mert ezen múlik, hogyan tudja, akarja megmutatni az adott témát, vagy akarnak-e vele együtt dolgozni az emberek. Mivel a fotózás nagyon széles területet fog át, lehetetlen, hogy egy fotós minden témával foglalkozzon, vagy elmélyüljön benne. És nem is érdekel mindenkit minden téma. Témától függetlenül az ember óhatatlanul beleviszi a személyiségét, a hangulatát, a tudását, a gondolatait, és a látásmódját a kép, vagy képek megalkotásába.

Maradva az egyszerűbb témáknál, nézzük meg, miért fontos, milyen a fotós személyisége. Ha az ember megrendelésre dolgozik, mert hivatásos fotós, akkor tudnia kell kezelni a megrendelők igényeit. Például az esküvő, vagy portréfotósok, akik emberekkel dolgoznak, esetében elengedhetetlen, hogy tudják kezelni az embereket, együtt tudjanak velük működni, hiszen ezen is múlik, mennyire lesznek elégedettek az ügyfeleik és milyen lesz a végeredmény. Vagyis kicsit olyannak kell lenniük, mint egy pszichológusnak, és az esetleges problémás helyzeteket tudniuk kell a lehető legjobban lekezelni.

Fontos a megrendelő igényeihez való alkalmazkodás, a megvalósításhoz szükséges tudás, a váratlan helyzetekre való felkészülés, hiszen itt is sok dolog akadályozhatja, nehezítheti meg az ember munkáját. Emberek, technikai dolgok egyaránt hátráltató tényezőként jelentkezhetnek. Elég csak olyan apróságokra gondolni, mint a memóriakártyák meghibásodása, vagy az akkumulátor lemerülése. Mint tudjuk, ami elromolhat, az el is romlik. Maga a fényképezőgép is bemondhatja az unalmast, ami például egy esküvőfotózásnál (de lehet ez sport-, vagy vadfotózás is), ahol nincs lehetőség ismételni, bizony kínos és kellemetlen pillanatokat tud okozni.

Fontosnak tartom, hogy az ember szimpatikus legyen azoknak, akik a szolgáltatását, tudását igénybe veszik, mindent meg lehessen beszélni vele a fotózás kapcsán. Az is lényeges szempont lehet a megrendelők számára, milyen stílusban készíti az ember a képeit, mennyire felel meg az ügyfeleknek. Szerintem senki nem akarna megbízni olyan fotóst egy munkával, aki arrogáns, vagy bunkó, nem válaszol a felmerülő kérdésekre, és még a tudása is hiányos, a stílusa egysíkú és unalmas.

Ha az ember rászánja az időt a tanulásra, az inspirálódásra, az kihat a stílusára is, ami az ember tudásával, világlátásának, személyiségének változásával együtt változik. Fotós és fotós között is különbség van, ami természetes, mivel mi, emberek rendkívül sokfélék vagyunk, ugyanazt a dolgot nem feltétlenül ugyanúgy ítéljük meg, nem ugyanúgy látjuk. Így, még ha a téma ugyanaz is, teljesen másként fogunk hozzányúlni, másként fogjuk megjeleníteni. Mindez a tudásunkon, az aktuális hangulatunkon, és azon a szándékunkon múlik, hogyan látjuk, hogyan akarjuk láttatni. Jó példa erre, amikor egyik kollégámmal a fotózásról beszélgetve szóba került, hogy portréfotósok azt a feladatot kapták, készítsenek képeket ugyanarról az emberről. A fotósok egymástól függetlenül készítették el a képeket, és mindenki más információt kapott az adott ember foglalkozását illetően, így mindenki a rendelkezésére álló információ birtokában fogott neki a képek elkészítésének.

Személy szerint úgy gondolom, hogy ha az ember fotózásra adja a fejét, legyen nyitott a különböző javaslatokra, ötletekre, a tanulásra, fejlődésre, és kellően kritikus legyen önmagával szemben. Tudnia kell az embernek laikus szemmel nézni a képeit, és fel kell mérnie, kiváltja-e a megfelelő hatást. Vannak képek, amik csak az ember számára érdekesek, értékesek, viszont idegen emberekből semmit nem vált ki, ha meglátják. Nekem is van sok olyan képem, amit a jelenlegi tudásszintemmel már teljesen másként készítenék el, és sok olyan van, amit nem publikálok a nyilvánosság előtt, mert csak nekem izgalmas, nekem érdekes az adott kép.

Ahogy korábban is írtam, egy fotón minden látszik. A tudás, az odafigyelés, az alázat, a készítője lelkiállapota, személyisége egyaránt tetten érhető a képen, hiszen tükrözi, milyen perspektívából készítette el a képet a témájáról. Hogyan tudja, akarja megmutatni a választott témáját. Ahogy az ember lelkiállapota széles spektrumon mozog, úgy a képei hangulata is tükrözi ezt. Ugyanúgy, mint a zenében, itt is vannak vidám, vagy éppen szorongó, depresszív alkotások, de ez teljesen természetes.

Minden képnek megvan a maga helye, csak nem mindent kell a nyilvánosság elé tárni, mert nem fogja elérni a kívánt hatást. Ez függ attól is, mit tud, mit akar kihozni az adott témából az ember, mit szeretne kommunikálni vele, és aki megnézi a képet, ebből mit tud, vagy mit akar kiolvasni. Előfordul, hogy az ember próbálja a képét mélyebb tartalommal felruházni, rá akar világítani valamire, vagy éppen el akar gondolkodtatni, ám az, aki megnézi a képet, lehet, hogy torz lencsén keresztül szemléli a képet, vagy nincsenek meg az eszközei a kép üzenetének megfelelő dekódolására, esetleg szándékosan félreérti. Ezzel nincs mit tenni, el kell fogadni és a helyén kell kezelni. Ezért az ember nem tartozik felelősséggel, nem tartozik magyarázattal. Sok múlik azon, milyen a lelkiállapota annak, aki megnézi a képemet, és mi az, amit aktuálisan belelát. Ahogy a zenében, vagy a filmek esetében sem nyeri el az adott alkotás mindenki tetszését, úgy ez a fotózásban is jelen van, amit igyekezni kell a helyén kezelni.