Fotós

A fotózás ugyanolyan szakma, mint bármelyik másik. Ugyanolyan, akár az autószerelő, a bádogos, a villanyszerelő, bárki. Annyi a különbség, hogy más eszközökkel és kötetlenebb munkabeosztással dolgozik. Attól függően, hogy specializálódott-e valamilyen területre, például portréfotózásra, vagy több területet fog át. Itt is igaz az, hogy a specialista jobban tud érvényesülni, akárcsak az informatika esetében. Ebben a bejegyzésben igyekszem összeszedni azokat a szempontokat, honnan lehet felismerni a jó fotóst.

Mivel a fotózás nagyon széles körű, és sokan művelik, még hacsak hobbi szinten is, nehéz igazán kitűnni a tömegből, de nem lehetetlen. Vállalkozást indítani csak végzettséget igazoló bizonyítvány birtokában lehet, ami szerintem kifejezetten hasznos, mert ez egyfajta szűrőként működik, ha valaki esetleg úgy dönt, a fotózásból akar megélni. Sajnálatos módon sok olyan ember van, aki se tudással, se végzettséggel nem rendelkezik, és mégis fotósként hirdeti magát. Ők a kóklerek.

Felmerül a kérdés, mi az emberek elvárása akkor, amikor egy fotóst felkérnek valamilyen munkára? A minőségi, stílusos képek, vagy az a lényeg, hogy valaki valahogy megcsinálja a lehető legolcsóbb áron?

Olyan ez, mint amikor például egy bádogos anyagárral, munkadíjjal stb. együtt kikalkulálja, mennyibe kerül feltenni az ereszcsatornát körbe a házra, és az ember sokallja, jön a kókler, azt mondja, megcsinálja negyed áron. Örülünk, hogy mégse kell olyan sok pénzt kifizetni, mégis meglesz a munka, ám rövid idő alatt kiderül, milyen hanyag munkát végzett a kókler, és már nem lehet elérni, hogy visszakérjük a pénzt. Megy a telefon az eredeti szakinak, hogy mégis jobb lenne, ha ő csinálná meg a munkát. Kimegy, felméri, újra kikalkulálja, amit kell, és kijön egy magasabb összeg, mint eredetileg, húzzuk a szánkat, de már nem akarunk úgy járni, mint korábban, ezért kifizetjük a magasabb összeget. És a munka el lesz végezve. Ezúttal jól és magas minőségben. A szaki bármikor elérhető, garanciát is vállal a munkájára, és elmagyarázza a dolgokat, amikor felmerül bennünk valamilyen kérdés. Ám ott van, hogy kétszer fizettünk ugyanazért a munkáért, mert elsőre sokalltuk az összeget.

Ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy az olcsóbb szolgáltatás sok esetben elmarad az általunk várt minőségtől. Attól, hogy valami többe kerül, nem feltétlenül a lehúzásra megy, hanem a többletszolgáltatások ára is bele van kalkulálva a végleges összegbe.

A jól képzett, szakmailag magasan kvalifikált fotósnál jobbat nem találunk az adott munka elvégzésére. Miért mondom ezt? Mert minden felmerülő kérdésünkre választ kaphatunk nála, minden apró részletet meg tudunk beszélni vele, meg tudjuk nézni a szakmai portfólióját, amiben prezentálja a korábbi munkáit, így ki tudjuk választani azt a stílust, ami nekünk a legjobban megfelel. Elmagyarázza, hogyan fog zajlani a fotózás. De nézzük szépen sorban, miről ismerjük fel a jó fotóst, aki a nekünk szükséges munkát elvégzi, függetlenül attól, mi az. Ezek az alábbiak:

• udvarias
• barátságos
• szimpatikus
• nyitott
• ápolt
• művelt
• megbízható
• rendelkezik idegen nyelv ismerettel (előfordulhat, hogy külföldi megrendelőnek kell dolgozni)
• kiváló emberismerettel rendelkezik
• van szakmai portfóliója
• válaszol a felmerülő kérdésekre
• elérhető
• pontos (időben érkezik a fotózás helyszínére, és betartja a határidőket)
• precíz (figyel az apróságokra)
• a maximumra törekszik (már a képek elkészítésekor a lehető legjobb minőséget produkálja)
• vázolja, hogyan fog zajlani a fotózás
• elmondja, mennyibe fog kerülni az adott fotózás
• folyamatosan fejleszti önmagát, a tudását
• fejleszti a felszerelését
• a jó érzés határain belül retusálja a képeket
• a szerződést maradéktalanul betartja
• van végzettséget igazoló dokumentuma

Remélem, nem hagytam ki semmit a felsorolásból. Ha esetleg valami mégis kimaradt, örömmel venném a kiegészítést. Most nézzük meg egy példán keresztül, mire gondoltam a fenti felsorolás kapcsán, hogy jobban megértsék, miért fontos, hogy egy jól képzett fotósra bízzuk a munkát, ne pedig egy kóklerre.

Nézzünk egy olyan esetet, amikor a megrendelő portréképet akar készíttetni. Az ok jelen esetben teljesen másodlagos, legyen mondjuk az, hogy valaki a párját lepi meg egy fotózással. Mi az első lépés? Bepötyögi a keresőbe a megfelelő kifejezést: portré fotós. A kereső kidob X találatot. Megnézi a web-, Facebook, Instagram, stb. oldalakat, a bemutatkozást, a portfóliót, és felveszi a kapcsolatot a számára szimpatikus fotóssal, egyeztet vele időpontot. A párjával személyesen felkeresik a kiválasztott fotóst a megbeszélt időpontban a megbeszélt helyszínen. Jelen esetben mondjuk a stúdiójában.

A fotós a napszaknak megfelelően üdvözli az ügyfeleket, megkérdezi, kérnek-e valamit, és kéri, mondják el, mit szeretnének, mi az elképzelésük, milyen végeredményt szeretnének végül látni. Figyelmesen végighallgatja őket, közben vázolja, hogyan tudja ezt megvalósítani, szerinte milyen stílus állna jól a fotózandó személynek. Az ügyfelekkel közösen dolgozva állítják össze a fotózás koncepcióját, mikor, hol lesz lebonyolítva, mennyibe kerül a teljes fotózás, hány képet ad át kidolgozva, és milyen formában. Például a kidolgozott képeket papírképek formájában is megkapják az ügyfelek. A megbeszélés közben is van lehetőségük arra, hogy átnézzék a fotós portfólióját, így el tudják dönteni, megfelel-e nekik a stílusa, képviseli-e azt a minőséget, amit szeretnének a képeken viszontlátni. A felmerülő kérdéseikre válaszokat kapnak.

Ha az ügyfelek és a fotós között létrejön a megállapodás, akkor szerződésben rögzítik a feltételeket, így mindenki védve van. Például olyan apróságot, ki, hol, milyen feltételekkel használhatja fel az elkészült képeket. Ez azért fontos, hogy illetéktelenül senki ne használhassa fel a fotókat. Ezután a fotós felméri, milyen eszközökre lesz szüksége a fotózáshoz, összekészíti őket, a helyszínen találkozik az ügyfelekkel, összeszereli az eszközöket, majd megkezdődik a fotózás. Mivel ő látja, milyen póz áll a legjobban a modelljének, hova esik a fény, ezért instruálja, mikor mit csináljon. Igyekszik a legjobban feloldani a fényképezőgép előtt álló személyt, hogy minél természetesebben viselkedjen, igyekszik kihozni belőle a maximumot. Figyel a részletekre, és tudása legjavát nyújtja. A fotózás végeztével a fotós retusálja a képeket, de csak annyira, amennyire feltétlenül szükséges, és a szerződésben foglaltaknak megfelelően határidőre átadja a kidolgozott képeket az ügyfeleknek.

Volt olyan, hogy egy cikket olvastam, amiben profi fotós munkái szerepeltek illusztrációként, és egyből lehetett látni a szakértelmet, a minőséget a képeken, amik maradéktalanul elnyerték a tetszésemet, mert a legjobban visszaadták a téma hangulatát.

A fotósok számára nincs olyan, hogy kisebb, vagy nagyobb munka, ahogy a színészek esetében sincs olyan, hogy kicsi, vagy nagy szerep. Egy felkészült fotós minden munka esetén maximálisan kihasználja a tudását és az eszközeit, valamint az ezek által elérhető legjobb minőségre törekszik.

A kóklerek, bár olcsón dolgoznak, nagyon sok dologgal nincsenek tisztában, ők leragadnak azon a szinten, hogy a drága fényképezőgép egyenes belépő a jobb minőségű képek világába. Nincs megfelelő tudásuk ahhoz, hogy bármilyen munkát megfelelő minőségben csináljanak meg. Náluk a Photoshop jelenti minden esetben a végső megoldást az elrontott képekre. Arrogánsak, a legalapvetőbb fogalmakkal sincsenek tisztában, nem tudják, egy-egy fotózásnál mire is kellene odafigyelniük, összecsapják az egészet, és ha van is valami eszközük a fényképezőgépen kívül, azt nem tudják jól használni. Közben bizonygatják, hogy ezt így kell, jó lesz ez így, ezzel próbálják meg leplezni, mennyire nincs fogalmuk arról, hogyan is kellene valójában az adott dolgot megoldani. Bár vonzónak tűnik a jelentősen olcsóbb ár, ne ez alapján döntsenek, hanem minőség, felkészültség, szimpátia és tudás alapján. Kókler vagy profi? Ez a kérdés. Gondolkodjanak el ezen.