Legutóbbi bejegyzésemben igyekeztem felhívni a figyelmet egy fotópályázatra, ami a menhelyi kutyák helyezi fókuszba, ezzel adva esélyt nekik egy szebb, boldogabb jövőre.

 

A felhívást a devecseri Meggyeserdei Menedék üzemeltetői tették közzé Facebook-oldalukon. Mivel már egy ideje terveztem, hogy felajánlom a szolgálataimat és a tudásomat egy menhely számára, jelentkeztem a felhívásra, és 2021. október 16-ra szerveztük meg a fotózást. A helyszín a Meggyeserdei Menedék (az alapítvány Facebook-oldala itt érhető el) volt, így szépen elutaztam vonattal Devecserbe, majd gyalog kibaktattam a közel 5 km-re lévő menhelyre. Szerencsére kellemes őszi idő volt, így okozott különösebb problémát a hosszúra nyúlt séta.

Mivel korábban még nem jártam Devecserben, ismeretlen terepen kellett boldogulnom, és sikerült összehoznom egy szép kis eltévedést, ezért újra kellett terveznem az útvonalat. A lényeg, hogy valamivel délután 3 óra után értem oda a menedékhez. Bemutatkoztam és elmondtam, milyen ügyben járok náluk. A menedéket üzemeltető emberek segítőkészek voltak, elmondták, hogy rengeteg kutya vár gazdára náluk, szóba került a felelős állattartás is, valamint az, hogy milyen típusú emberhez milyen mentalitású kutya illik.

A kutyák fotózása teljesen más megközelítést igényel, mint az embereké, vagy éppen a csendélet képek készítése. Főleg a menhelyen élő kutyák esetében. Mivel sokan vannak, és kevés a gondozó, nem sok idő jut rájuk, hogy ki tudják futni magukat, vagy megfelelően hosszú sétát tehessenek.

Ez volt az első alkalom, hogy kutyákat fotóztam, és próbáltam alkalmazni azt a tudást, amit Göblyös Péter osztott meg a Fotós leszek! weboldalon keresztül. Azzal hamar szembesültem, hogy nem lesz egyszerű a feladat. Egy menhelyen élő kutya sokkal nyugtalanabb, mint az, amelyiknek gondos gazdája van, és a gazda megfelelően tudja irányítani a kutyát, így megteremtve a feltételeket a kép elkészítéséhez. Ám még egy gazda mellett is vannak olyan dolgok, amik miatt az ember nem tudja elkészíteni azt a képet, amit szeretne, vagy amit a kutya gazdájával megbeszéltek. Gondolok itt a kutya személyiségére, habitusára, mennyire érdeklődő, hogyan reagál egy idegen emberre, idegen környezetre, stb.

Nos, ez hatványozottan jelentkezik a menhelyi kutyák esetében. Azt csak a gondozók tudják, melyik kutyát lehet kihozni, mivel ők foglalkoznak velük, ők tudják, melyik kutyának milyen a személyisége, a mentalitása, a habitusa. Fizikai képtelenség lett volna az összes kutyát kihozni, így többségüket a rácsokon keresztül fotóztam le, ám nem az összeset. Ahhoz még a rendelkezésre álló négy óra – délután kettő és este hat óra között lehetett a kutyusokat fotózni – is kevés lett volna, tekintve, hogy száznál is több kutya van a menhelyen.

Körülbelül másfél órát töltöttem a Meggyeserdei Menedéken, ez alatt az idő alatt igyekeztem a lehetőségekhez mérten a legjobban megfotózni a kutyákat. A fotózás számomra nagyon tanulságos volt, szembesített azzal, hogy mostanra mi emberek elvesztettük az arányérzékünket, és a jelenlegi életmódunk mellett egyre kevésbé vagyunk képesek felelősségteljesen állatot tartani. Természetesen tisztelet a kivételeknek, akik tudják, mennyi figyelmet igényel egy állat, legyen az kutya, macska, papagáj, vagy bármilyen más állat.

Vegyes érzések kavarogtak bennem, miután elköszöntem a Meggyeserdei Menedék üzemeltetőitől. Nagyon tanulságos, ugyanakkor felkavaró is volt számomra a fotózás. Több, valamilyen okból sérült kutya is jó ideje vár gazdára náluk, és valamiért senki nem akarja örökbe fogadni őket, pedig biztos vagyok benne, hogy meghálálnák a gondoskodást, a szeretetet, a törődést. Ők is ugyanolyan teljes értékű élő- és érző lények, mint mi, emberek. És bizony sok olyan ember van, aki valamilyen testi vagy szellemi hátránnyal él, ám nem sajnálatot, pláne nem lesajnálást várnak el az egészséges emberektől, hanem azt, hogy egyenrangú partnerként kezeljék őket.

Ezt szeretem a fotózásban, hogy rengeteg dolog szolgál témaként, valamint úgy gondolom, egy fotózással foglalkozó embernek nem csak és kizárólag a szép és jó dolgokat kell megmutatnia, hanem a csúnya, rossz dolgokat is. Elvégre a világ nem csak szép és jó dolgokból áll, hanem rossz és csúnya dolgok is jelen vannak, hiszen a tökéletes világ nem létezik. Az már csak a fényképezőgép mögött álló személy tudásán, mentalitásán, beállítottságán múlik, hogyan jeleníti meg a témáját, mit hoz ki belőle.

Ha csak egy kutyát fogadnak örökbe a képeim révén, akkor már bőven megérte a fotózás...