Fotós

Az előző bejegyzéseben azzal foglalkoztam, hogyan kezeljük a negatív kritikákat, véleményeket. Ebben a bejegyzésben ahhoz szeretnék útmutatót adni, hogy fogalmazzuk meg az észrevételeinket. A bejegyzés szubjektív gondolataimat, szempontjaimat tartalmazza. Hozzászólásban várom, ki, milyen szempontok alapján fogalmazza meg a véleményét, kritikáját, mit tart fontosnak, amikor valakinek a képe kapcsán kritikát, véleményt fogalmaz meg.

Azért választottam ezt a témát, mert napjainkban rengeteg tartalommal találkozunk, köszönhetően a különböző online felületeknek (közösségi média, blogok, fórumok, weboldalak, videó megosztó oldalak). Ezeket a tartalmakat valamilyen módon, különböző szempontok szerint értékeljük.

A fotográfia, mint minden alkotótevékenység, erősen szubjektív, hiszen egy-egy alkotással a gondolatainkat, érzéseinket, hangulatunkat fejezzük ki. Egy fénykép nem csak dokumentálási, vagy emlék megőrzési céllal jöhet létre, hanem önmagunk belső világának a kifejezéseként is, művészi szintre emelve azt, amit a képeink által mások felé közvetíteni akarunk. A digitális technológia miatt rengeteg kép születik és kerül a nyilvánosság elé. Ebben szerepet játszik a telefonok fényképezőfunkciójának a folyamatos fejlődése is, ami mostanra gyakorlatilag kiváltotta a kompakt fényképezőgépeket. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen telefonnal is lehet igazán hatásos képeket készíteni odafigyeléssel és megfelelő tudással felvértezve.

Napjainkban, a közösségi média felületek miatt az emberek többsége feljogosítva érzi magát arra, hogy valakinek a tevékenységét, személyét kritizálja, véleményezze. Ezzel önmagában nem lenne semmi baj, ha sok ember nem merő rosszindulatból fogalmazná meg a véleményét, ami nem egy esetben átcsap személyeskedésbe, gonoszkodásba, a másik ember megalázásába, gyalázkodásba. Ezt minden esetben el kellene kerülni. Szigorúan tilos a másik ember, vagy hozzátartózójának a halálát kívánni!

Igen, az embernek joga van véleményt alkotni mindarról, amivel találkozik, legyen az egy előadás, egy könyv, zene, bármi. Viszont ezt lehet normális, kulturált formába is önteni. Mire gondolok?

Amikor megfogalmazzuk a véleményünket, kritikánkat, mindig kerüljük a személyeskedést. Legyünk tárgyilagosak, mutassunk rá azokra a dolgokra, amiken szerintünk lehetne javítani, vagy más módon kellene megvalósítani a jobb eredmény érdekében. Ne csak a hibákra koncentráljunk, hanem vegyük észre azokat a dolgokat, amiket sikerült jól megvalósítani. Törekedjünk arra, hogy konstruktívak legyünk és ösztönözzük a másik embert a fejlődésre, tanulásra, gyakorlásra.

Kerüljük az általánosításokat, ne felejtsük el, az ízlés szubjektív dolog, így nincs jogunk leszólni a másik ember alkotását, még akkor sem, ha több éve, vagy évtizede foglalkozunk az adott tevékenységgel. Jelen esetben a fotózással.

Mint legutóbbi bejegyzésemben is említettem, azért léptem ki a „Tanuljunk együtt fotózni!” Facebook csoportból, mert egyetlen ember úgy gondolta, csak és kizárólag az ő tapasztalata, kritikája, véleménye lehet mérvadó a kezdő fotósokkal szemben, ő határozhatja meg, kinek a képe érdekes, kinek a képe üti meg a megfelelő szintet. Nem tetszett az adott személy stílusa, lekezelő modora, valamint az sem, hogy sokszor digitális szemétnek nevezte a kezdők első próbálkozásait. Így, ilyen módon nem kellene megnyilvánulnia senkinek, még akkor sem, ha évtizedek óta foglalkozik a fényképészettel és valóban van releváns tapasztalata. Senkinek nincs joga sértegetni az embert, ha az általa készített kép nem tetszik valakinek. Ha nem tetszik, tovább kell lapozni, nem pedig odaírni valami ocsmányságot.

Azt is észben kell tartani, nem mindenki vevő a kritikákra, vagy a véleményekre. Hiába vezeti az embert a legjobb szándék, amikor megfogalmazza a gondolatait, észrevételeit, van, aki rosszul reagál egy negatív kritikára, véleményre, estenként úgy értékeli, az ember a véleménye megfogalmazásával a személyét támadja, vagy a képeit ócsárolja, pocskondiázza. Az ilyen emberekkel nem lehet mit kezdeni, semmilyen észérvre nem figyelnek, nem használ a jó tanács, az iránymutatás, a segítő szándék.

Ezek után nézzük meg, hogyan érdemes megfogalmazni egy kritikát, észrevételt, véleményt. Ezek az én szubjektív szempontjaim.

Megszólítás. Minden esetben megszólítom azt a személyt, akinek a képéről nyilatkozni akarok, ezzel a tiszteletemet fejezem ki felé.

Hangnem. A hangnemet mindig úgy választom meg, hogy az ne legyen lekezelő és sértő a másik emberre nézve. Nem fogalmazok meg olyat például: Ez a kép egy értékelhetetlen fos! Nem minősítem digitális szemétnek a másik ember képét.

Legyen tárgyilagos. Amikor megnézem valakinek a fotóját, mindig azt figyelem, mit közvetít számomra. Ez minden esetben szubjektív, mit látok meg egy-egy képben. Kiemelem, milyen dolgokat mutat meg számomra a kép, legyen az egy hangulat, egy érzés, egy gondolat. Egy fénykép megmutatja a képet készítő személy gondolatiságát, látásmódját, témához való viszonyát, mentalitását, személyiségét. Sokan nincsenek tisztában azzal, milyen sokat árul el egy emberről az általa készített fénykép. Szinte egy teljes pszichológiai rajz arról, hogyan érezte magát az adott pillanatban.

Milyen hibákat látok a képen. Normálisan rámutatok a hibákra, amik olykor nem vészesek, ám rontják az összhatását. Ilyenkor megoldási javaslattal élek. Például egy portré esetében felhívom a figyelmet arra, mire kell figyelni, például ízületek, fókusz megfelelő elhelyezése, ujjakra való figyelés. Ha komolyabb hibákat látok a képen, azokat is normálisan kommunikálom a képet készítő személy felé, például egy tájkép esetében a harmadolás, vagy az aranymetszés alkalmazása. Elmagyarázom, miért probléma, ha egy kép túlzsúfolt, sok a felesleges, zavaró dolog, ami miatt nem működik az elgondolás. Rávilágítok, miért jobb a kevesebb néha több elve, ami letisztult képet eredményez. Mindig hangsúlyozom, a szabályok nincsenek kőbe vésve, csupán iránymutatók, mankók. Vannak olyan szituációk, amikor el lehet, olykor el is kell térni tőlük a kívánt hatás elérése érdekében.

Törekszem az őszinteségre, ám ez nem jelenti azt, hogy tapintatlannak, utálatosnak kellene lennem. Azért, mert van OKJ-s papírom, még nem vagyok feljogosítva arra, hogy bárkivel szemben bunkó stílusban nyilvánuljak meg és lekezelő legyek vele azért, mert még nincs tisztában azzal, hogyan válhatna jobbá. Sosem szabad elfelejteni, hogy az ember is volt kezdő, ő is készített nehezen értékelhető képet. Amíg ez megfelelő súllyal esik a latba, addig nincs probléma, hiszen az ember árnyaltan tudja kifejezni a gondolatait a kritikájában.

Ezeken kívül szem előtt tartom, hogy a kritikám, véleményem inspiráló, előremutató és motiváló legyen, segítsen a kezdő fotósnak kilépni a korlátai közül, meg tudja ugrani a fejlődés lépcsőfokait a későbbiekben, megtalálja önmagát, a helyét és az útját a fotózásban, ki tudja fejezni önmagát a fotográfia eszközei által. Természetesen az én véleményem, kritikám csak egy a sok közül. Ha csak egy embernek segítek abban, hogy át tudja törni a korlátait, akkor már megérte megfogalmaznom a gondolataimat.

Összegezve: A kritika szólítsa meg az érintett személyt, legyen tárgyilagos, őszinte, mutasson rá a hibákra, ám éljen megoldási javaslattal is. Ne legyen sértő, lekezelő és bunkó a hangnem. Kerülje a személyeskedést, a kritika ne a képet készítő ember személye ellen irányuljon, csak a képre vagy a képekre koncentráljon, azok álljanak a középpontban. Ösztönözze a fényképezőgép mögött álló embert a tanulásra, ezáltal a fejlődésre, valamint inspiráló legyen a számára.