Fotós

Az elmúlt időszakban nem jelentkeztem új bejegyzéssel. Történt pár dolog, ami miatt a blogolást a háttérbe toltam, ám erről nem szeretnék többet írni.

Gondolkodtak már azon, mennyit tesz hozzá a fotós személyisége egy-egy képhez? Nem? Elárulom: Nagyon sokat.

Kezdjük ezt a bejegyzést egy idézettel Pablo Picasso-tól:
Tanuld meg a szabályokat, mint egy profi, hogy aztán úgy szeghesd meg őket, mint egy művész.

Az idei évre be van tervezve néhány olyan fotózás, amit a megvalósítás öröme miatt akarok megcsinálni. Pusztán tudni akarom, meg tudom-e a lehető legjobban megvalósítani az elgondolásaimat. A fotósok egy részének vannak úgy nevezett szerelem projektjei, amik a fotózás öröméről, a gyakorlás lehetőségéről, vagy a szívükhöz közelálló témáról/témákról szólnak, nem pedig a pénzről. Ezek lehetnek baráti szívességek, vagy olyan dolgok, amiket az ember régóta ki akar próbálni. Ezeknél a projekteknél nem számít az idő, egyetlen célja van: hogy megvalósuljon. Az ember beletegye a szívét-lelkét.

A fotózás ugyanolyan szakma, mint bármelyik másik. Ugyanolyan, akár az autószerelő, a bádogos, a villanyszerelő, bárki. Annyi a különbség, hogy más eszközökkel és kötetlenebb munkabeosztással dolgozik. Attól függően, hogy specializálódott-e valamilyen területre, például portréfotózásra, vagy több területet fog át. Itt is igaz az, hogy a specialista jobban tud érvényesülni, akárcsak az informatika esetében. Ebben a bejegyzésben igyekszem összeszedni azokat a szempontokat, honnan lehet felismerni a jó fotóst.